A Varsás Néptáncegyüttes bemutatóval ünnepelte nyolcadik születésnapját 2011. március 26-án. Az alábbiakban az esemény forgatókönyvét és konferanszát olvashatják:
Kedvcsinálónak szatmári táncokat láthatott a közönség. A táncot kísérte a Bendő zenekar.
A március sok mindent eszünkbe juttat: tavaszodik, emlékezünk ’48-ra, készülünk a húsvétra, futkosunk az adóbevallás miatt, ablakot pucolunk, kertet kapálunk, magot vetünk....növekszik a zsongás bennünk és körülöttünk, új tervek, új remények születnek. Tavasz akar lenni.
2003. márciusában sem volt ez másképp, új tervek és remények között megszületett egy merész gondolat, amely testet is öltött egy szombat délután az iskola tornatermében: Összegyűlt vagy 12 nyolcadikos, kilencedikes, és nem szaladtak el, mikor meghallották a népzenét. Sőt, körben állva hajlandók voltak megpróbálkozni a cifrával, höcögővel, lengetővel. Hát, így kezdődött...
A folytatás nem volt zökkenőmentes Voltak sokan, voltak kevesen a csoportban, de hál’ Istennek, felnevelkedett az utánpótlás, és ma már a Varsásban – 2 régi táncost leszámítva – egy teljesen új generáció táncol. Vannak köztük teljesen kezdők, de vannak olyanok is, akik 9-10 évesen kezdték a Kisvarsásban 7 évvel ezelőtt.
Azóta már Apróvarsásunk is van, itt a legkisebb gyermek 4 éves, a legöregebb 7.
Ezután az Apróvarsás és a Kisvarsás közös produkciója következett: Egy összeállítás mátyusföldi népi gyermekjátékokból, énekekből, táncokból.
Címe:
Lagzi a libalegelőn
Ezt követte a Somogyi játszó és karikatánc a nagylányok előadásában.
A lányok somogyi karikázója után a zenészeké volt a főszerep.
A következő percekben színpadon a Bendő zenekar.
Alsószeliben erős hagyománya van a magyar kultúra ápolásának, a hagyományok őrzésének. Több mint 4 évtizedede működik sikeresen az Alsószeli Magyar Dalkör. Volt citerazenekarunk és a 70-es években működött már egy néptánccsoport is a faluban. A helyi Csemadok a kezdetektől mindig támogatta ezeknek a csoportoknak a munkáját . Nincs ez másképp ma sem.
Támogatásukat köszönjük, ahogy köszönjük a helyi önkormányzatnak, az Alsziknak, a Zele törzsnek és minden magánszemélynek az anyagi és más segítséget. Külön köszönjük a táncosok családtagjainak, a szülőknek, nagyszülőknek, nem csak az anyagi támogatást, de a ruhavarrást, a szállítást a fellépésekre, a fellépések körüli segítséget. És főként azt, hogy olyan értékrendre nevelik a gyerekeket, melyben a magyarságtudat, a csapatszellem, a kötelességtudás és felelősségvállalás, a kitartó, szorgalmas munka az első helyen állnak. Köszönet érte. Ez megmaradásunk egyik alapfeltétele. Biztos vagyok benne, hogy azoknak a táncosoknak a családja, akik ma a színpadon vannak, nemcsak az idei népszámláláson fogják magyarnak vallani magukat, de a távoli jövőben is.
Elmondhatjuk, hogy falunkban már több generáció nőtt fel abban a szellemben, hogy kultúránkat, hagyományainkat őrizni, éltetni életformánk, gyerekeinknek átadni pedig kötelességünk. Ma már az unokái, dédunokái táncolnak, énekelnek a színpadon azoknak, akik valamikor alapítótagjai, továbbvivői voltak a Csemadoknak, Dalkörnek. Ennek az erős háttérnek köszönhető, hogy Alsószeliben mára már több szervezet, csoport vallja elsődleges céljának a magyar nemzeti kultúra éltetését. A valamikor elvetett mag kihajtott, a régi generációkból újak nőttek ki. Ilyen az ALSZIK, a Zele Törzs, a Zele Baranta és a Varsás is.
Egy valamikori alsószeli táncos, Morovics Ibolya rábeszélésére gyűltek össze nyolc éve a táncot kedvelő fiatalok, hogy megmutassák, megmaradt a táncos virtus a szeliekben.
Az első évben a jókai hagyományőrzőktől tanulták meg a Bertókét, a barátokét, a csárdást és a polgári táncokat. Ezzel léptek fel először 2003. nyarán a helyi Csemadoknapon. A fellépésre már neve is lett a csoportnak: a falunk címerében található varsáról kapta a Varsás nevet.
A következő években dunántúli, mátyusföldi, gömöri és mezőségi táncokkal léptek fel főként a helyi és környékbeli rendezvényeken. Többször eljutottak Magyarországra is. Pannonhalmán, Pécsett és a Pécs környéki falvakban szerepeltek. Tett a Varsás egy kis kitérőt a táncszínház felé is, mikor egy amatőr színjátszó csoporttal színpadra vitték az István a király rockoperát.
Több koreográfus is segítette a csoport munkáját. Mészáros Tünde, Mórocz Gyula, Botló Péter koreográfiái kerültek a színpadra, és Szabados Kati táncai, aki a kezdetektől vezetője a Varsásnak.
2008-ban, az 5. születésnapon, az alapítótagok közül sokan azt mondták, leérettségiztek, dolgoznak, főiskolára mennek, ők ezentúl a közönség soraiból fogják nézni a néptáncot.
Ez törést jelentett a csoport életében, mert bár a Kisvarsás és az Apróvarsás működött, a nagyokat csak egy év múlva lehetett újra színpadra küldeni, akkor is csak egy karikázóval – merthogy még csak lányok voltak. De, hála Istennek, azóta kedvet kaptak a fiúk is. Van, aki 2009. őszén, van, aki 2011. januárjában állt be a Varsás soraiba. Tehát, a mai este, egy majdnem kezdő csoport bemutatkozásának lehetünk tanúi.
Az új generáció első tánca volt a már bemutatott somogyi karikázó. Természetesen, tudják már ők is a jókai táncokat. Ezeken kívül táncaik között szerepel egy moldvai összeállítás, kalocsai mars, a mai kezdőtáncként bemutatott szatmári táncok és egy sárközi összeállítás.
Az elmúlt egy évben többször szerepeltek nemcsak itthon és a környéken, de 3 meghívást kaptak Magyarországra is. Felléptek Komáromban, Bonyhádon éa Zombán.
Hetente 4-5 órát táncolnak, persze az elmúlt 2 hónapban ennél jóval többet. Sárközi táncokat tanultak januártól, műsoruk második részében ez kerül bemutatásra.
A következő közel fél órában tehát sárpilisi verbunkot, őcsényi karikázót, ugróst valamint bátai lassú és friss csárdást láthatnak.
Szólót énekel Nagy Viktória és Varga Peti.
A verbunkban szólót táncol Varga Peti és Molnár Bálint.
A lassú csárdásban szólót táncol Tirinda Kata és Pleva László
Koreográfus Szabados Kati.
Az esményről további részleteket találnak a következő linkeken:
sites.google.com/site/alsoszeli307/ - Szabados László honlapja
www.televizio.sk/2011/03/szabados-katalin-mikola-aniko-dijas/ - Televízió.sk
